4/21. Ma is sikerült. Rezgett a léc, mert almúlt a motiváció, de megcsináltam. Sajnos a tegnapi napon nem keletkeztek bennem jó érzések, ezért már nem is vártam, hanem tehernek éreztem. 

Ez a mai sem segített a jó élmények gyűjtésében... Megpróbálkoztam kávé nélkül és málával. Azt gondoltam hogy a kávé okozta a rengeteg gondolatot, a mála meg majd segít mederben tartani a mantrákat, hogy ne hagyjam abba. Ehelyett nagyon álmos voltam, folyton eszembe jutott, hogy bárcsak vége lenne és befeküdhetnék az ágyba, a mála pedig nem engedett mélyre menni. A hátam is fájt, a lábam is elzsibbadt, mert nem csináltam napüdvözletet. A második felében ingerültté és türelmetlenné váltam, hogy képtelen vagyok egy ponton tartani a figyelmemet akármennyire akarom. 

Viszont a pozitívum, hogy egy pillanat alatt eltelt a 40 perc. Amikor csörgött az emlékeztető azt hittem viber üzenetem jött, nem gondoltm volna, hogy letelt. Mikor vége lett aludtam még egy jót. 

Tanulság: nó mála, kávé és napüdvözlet. 

A motivációt újra kell termelnem. Ehhez össze kell szednem miért jó ez nekem és kell egy nap szünet. A vasárnap eleve szünetnek van tervezve, mert szombaton szülinapi bulizunk. 

Tehát miért jó ez nekem: 
- mederben tartja a napomat az állandó keléssel és az állandó programmal. Ez az egyetlen ilyen jelenleg.
- kapaszkodót ad, megóv a depressziótól
- segít a gondolataim irányításában, így képessé válhatok a teremtésre, a félelem nélküliségre és arra, hogy ne gondoljak olyanra ami viszi az energiákat. 
- energiagyűjtésre, ami miatt egy idő után kevesebbet kell majd ennem és aludnom, és kevesebbet kell mások véleményétől és hangulatától függenem, mert lesz saját energiám, nem kell a másé
- ha a vizsgán Józsi megkérdezi, hogy mi a napi gyakorlásom, nem kell hazudnom. :)
- ha tanítani akarom, márpedig akarom, akkor csk azt taníthatom amit megtapasztaltam. ehhez pedig meg kell tapasztalnom
- ez egy tapasz, ha sikerül túlkerülnöm a nehezén támogatást fogok kapni és könnyebbé válik. 
- mintául szolgálok Norbinak, hogy ő se adja fel, ha neki jobb, nekem is jobb

3/21, ma is sikerült. A felkelés nem okozott különösebb problémát, bár kicsit aggódtam mert a nyúl szétszedte a ketrece ajtaját és ma bent aludt a szobában. Ez pedig azzal jár, hogy egész éjszaka ide-oda bóklászik a lakásban és ügyintéz. Igazából fogalmunk sincs mit csinál, de úgy tesz mint akinek igen fontos és sürgős ügye támadt valahol máshol, akkor kis körömkopogást hallunk, majd hosszabb csend. Majd megint és megint. Ez nem lenne baj, de fiatalkorában annyi kárt tett a lakásban, hogy már előítélettel hallgatom a sürgős tennivalóra utaló hangokat. Nem e véletlenül a félmilliós kanapénkban támadt-e kedve lukat ásni, vagy valamelyik 220-as kábel szétrágásában és gyors elhalálozásban leli-e örömét. 

A fent említett okok miatt nem volt az alvásom sem mély, sem sok, de ennek ellenére nem éreztem különösebb problémát a felkeléssel. Ma a nappaliba tettem át a székhelyemet mert Norbi nem kelt fel, viszont a kisebbik gyerekem meg nem jött át az ágyunkba, és a nyúl is a gyerekszobában tartózkodott éppen valami nagyon fontos kellős közepén. 

A napüdvözlet most kifejezetten jól esett, egyrészt mert nem kellett lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen csinálni, másrészt mert kezdek belejönni. Viszont a mantrázás megint felejthető volt. Gondolatok képek jöttek-mentek, a sebességet váltogattam, volt minden. 

Ráadásul az utolsó néhány percben Márkóka kiosont a szobából és mellém ült. Nagyon vigyázott ugyan még a lélegzetét is lehalkította de természetesen teljesen kizökkentett. 

Volt még három érdekes pillanat, egyszer csak azt éreztem, hogy valami óriási energialöket érkezik balról és azt éreztem hogy ez a felkelő nap energiája. Ez nagyon jó volt. A másik, hogy egyszer csak észrevettem, hogy  szívcsakrára nem csak koncentrálok, hanem a szemem is odamozdul, ami egy pici feszültséget okoz. Mikor ezt elengedtem, sokat lazult a tartásom. A marmadik, hogy egyszer csak bevillant miért olyan féloldalas a bindi a szívcsakrámon, amit odaképzeltem. Mert egy az egyben azon a csomón van, ami a mellkasom közepén van. 

Tanulság: meg kell próbálni a málát, hátha mederben tartja az egészet. Több kapaszkodóra van még szükségem. Az időzítő jó volt. A szememre figyelnem kell. Csak így tovább. :)

2/21, nem rossz :) Ez a nap egy picit nehezebb volt. Maga a felkelés is, de annyira sok energiát ad a reggeli mantrázás és annyira jó érzéseket, hogy már este vártam, hogy 5 óra legyen és reggel sem fordult meg a fejemben, hogy mégsem kelek fel. Csak egy picit nehezebben tértem magamhoz. 

A menetrend hasonló volt, ugyanott, ugyanúgy, sőt mikor beállítottam a 40 perces ébresztőt, akkor észrevettem hogy pontosan ugyanabban az időpontban, 5.22-kor kezdtem el. 

A gondolataim eléggé elkalandoztak most, jobban mint tegnap, sőt a hátam jobb oldalán a szokott pont megint fájt, de nem nagyon. A bal lábam kicsit elzsibbadt, de az sem vészes. A gond a gondolatokkal volt. Nagyon kevés ideig sikerült a figyelmet megtartani a mantrán. 

A másik probléma az ébresztő. Folyton bennem volt az érzés, hogy majd valamikor ébreszteni fog és nekem ki kell nyitni a szemem és lekapcsolni. Erre megoldást kell találni mert elrontja az egészet. Vagy emlékeztetőt állítok be és az csak kiad egy kis hangot, nem kell hozzányúlni, vagy málával számolom a mantrákat és nem időre hanem mennyiségre megyek. Holnap megpróbálom az emlékeztetős verziót. 

Az utolsó 10 percben volt egy olyan érzésem, hogy nadi sodhanát kell végeznem, úgyhogy áttértem a so-ham ham-sa-s nadi sodhanára, ami tényleg nagyon jól esett. Pedig nem is szeretem. Lehet, hogy előtte ezt kellene egy kicsit gyakorolnom. Holnap ezt is megpróbálom. 

Sokadjára újrapróbálkozva ismét elkezdtem az itthoni gyakorlást az Om Namah Shivaya mantrával. Nincsenek nagyratörő terveim, egyenlőre egy 21 napos szekció a legmerészebb álmom. 

Annak, hogy újra és újra belebukok az itthoni gyakorlásba rengeteg oka van:
- Fel kell kelni legkésőbb 5 órakor. Ez egy 9 óra alvásigényű 2 gyerekes anyukának elég nagy kihívás. Próbálkoztam a nap közben kivitelezett gyakorlással, de meg sem közelíti ugyanazt az érzést, több a zavaró körülmény, át kell öltözni hogy rendesen le tudjak ülni, haza kell jönni nap közben, időt kell találni rá, á egyszóval lehetetlen. 
- Keresni kell egy alkalmas helyet a lakásban. Mivel 2 szoba és egy nappali a lakásunk, ez is elég nagy kihívás. A gyerekszobában a gyerekek alszanak és bármikor felkelhetnek. A nappali egy átjáróház, bármikor bárki felkel ott megy keresztül. A hálóban a férjem alszik, vagy felkel, teljesen kiszámíthatatlanul. Ő is próbálkozik az állandó reggeli gyakorlással, körülbelül hasonló sikerrel, mint én, azaz teljességgel kiszámíthatatlanul. :) Ha felkel, akkor a nappalin megy keresztül és erkély, fürdőszoba, konyha bejárásba kezd. Tehát nekem a nappali nem jó, viszont a háló jó lenne. Ha nem kel fel, akkor nem jó a nappali sem meg a háló sem, mert elég jól előre jósolhatóan valamikor fel fog kelni pontosan a 40 perces szekcióm kellős közepén. Gondoltam még az 1,5 m2-es gardrobunkra is, de olyan nagyon nem érzek késztetést, hogy a cipők és kabátok által határolt 30cm2-es ülőfelületen üldögéljek orromban egy saras cipőtalppal, hátamban egy esernyővel. Ráadásul elképzeltem ahogy véletlenül valamelyik gyerek benyit és 2 évig hordhatom terápiára mire kiheveri a sokkot és újra megszólal. 
- Reggelente a testem nem igazán közelíti meg egy jógi hajlékonyságát. Lehet hogy estére már szájjal ki tudnám festeni a lábkörmömet, de reggelente le sem ér a kezem a földig. Szóval 40 percet üldögélni mozdulatlanul az lábzsibbadást és hátfájást jelent minimum. Lehetne előtte egy kicsit ászanázni, de azért az már erős. :) Talán a második 21 napban. 
- Mindig közbejön valami. Későn fekszem le, reggel sietni kell, nem itthon alszunk, stb, stb, kifogások végtelen sora. Óriási kifogáskereső vagyok. Ha a lustaságról szobrot készítenek, engem biztos felkérnek modellnek. 

1. nap tapasztalatok: Na de térjünk a lényegre, a mai napon mégis elindítottam a kis 21 napos erőpróbámat. Az óraátállítást ügyesen kihasználva 5 órakor fitten és kialudtan és tettre készen ébredtem. Megkerestem azt a szobát, ahol a család legjobb alvója aludt és lábujjhegyen beosontam hónom alatt a jógaszőnyeggel, a téglával, egy mécsessel és egy füstölővel. Lélegzetvisszafojtva készülődtem, és a biztonság kedvéért 1-1 napüdvözletet is csináltam 3 légzéssel, hogy kicsit oldjam a merevséget. Az ébresztőt 40 percre állítottam, és elkezdtem a mantrázást. Sajnos a gondolatok jöttek-mentek, a jobb orrjáratom be volt dugulva (mondjuk ezt rengetegszer tapasztalom reggel), de egy hirtelen ötlettől vezérelve keresztülküldtem rajta a mantrát és ez segített. A lábam nem zsibbadt el, bár egyszer változtatni kellett kicsit a testhelyzeten, kicsit balra húzódtam a téglán. A szívcsakrára szintén hirtelen jött ötlettel ragasztottam egy bindit (mármint gondolatban), ezzel könnyebb volt megtartani a figyelmet. Kb az utolsó néhány percben kezdtem megérezni az udánát, a felfelé ható erőt, ami hosszú távon megkönnyíti a relaxálást, mert kiegyenesíti a hátat és segít megtartani az ülőhelyzetet, teret ad a légzésnek, és nagyon jó érzést okoz. MIvel azonnal megszólalt az ébresztő nem sokáig élvezhettem. Viszont a 40 perc meg sem kottyant. 

Tanulságok: A napüdvözlet nagyon jó volt. A füstölő is segített. Eleve egy kicsit balra kell húzódnom a téglán. Ha nem ennék túl sokat este, jobban kialudnám magam rövidebb idő alatt. Ez minden nehézsége ellenére nagyon megéri.